Szijártó Péter
A Láthatatlanok
Hiszek abban, mi nem látható
mi már nem forma, s nem alak
létezik a foghatatlan
mi nem deka és nem darab
lásd, a szél is láthatatlan
de vajon mi láthatatlanabb?
az csak te vagy, már az ami
miatt te vagy önmagad
én a szélben, én a csendben
mindig hallok hangokat
megmoccanva szerethetlek
és mégsem lesz az mozdulat
létezünk... míg üzenetem
átvisz hallhatatlanokat
elmondják mit nem üzentem
még és mégis oly sokat
ha pedig már nem lesz többet
ha ezeken túl sem marad :
éhes szomjas dimenziók
felfalják a titkomat…